Parti Nagy Lajos kedvenc könyvei

Nem is tudom, hogy szeretek-e olvasni. Szeretek-e járni, levegőt venni, vizet inni. Már gyerekkoromban zavarba jöttem, ha ezt kérdezték. Zavarba jöttem, hogy a puszta kérdéssel feltételezik, hogy nem, vagyis hogy nem szeretek. Mintha csak azt feltételeznék, nem szeretem az anyámat. Persze, hogy szeretek, hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni. Szeretek-e két lábon állni. Naná. Az ember szeret olvasni, legalább mióta lejött a fáról. Ilyen sarkosan gondoltam.

A miért-re sem egyszerű a nagyon egyszerű válasz. Nem tudom. Leginkább: csak. Persze mondani kell valamit. Azt szoktam mondani, hogy a képzeletnek máig nincs jobb trénere az olvasásnál, márpedig kiképzett, edzésben tartott képzelet nélkül az ember lapos kis csavar lenne a lapos kis világban.

- Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Hét-nyolc éves koromban, ez 1960, azt hiszem, Vernét olvastam, a Vernék közben „vettem át” az olvasást az édesanyámtól, egyszer csak nem volt szükség a segítségére, olyasmi érzés volt, mint amikor járni kezdtem. Persze utána is jó volt fogni a kezüket, apámét, anyámét, és jó volt, ha olvastak nekem. De a Kétévi vakációt már egyedül olvastam.

- Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Most főleg munkához olvasok, „magamtól”, pillanatnyi kedv szerint alig. Ami pillanatnyilag kinyitva hever körülöttem, az a felülmúlhatatlan Swift regény, a Gulliver utazásai, Molière Don Juanja, Mikszáth Gavallérokja, Ingo Schulze regénye az Adam és Evelyn, s még egy csomó minden, folyóirat, újság – mindez akkor, ha eljövök a számítógép mellől, nyolc-tíz óra munka után.

- Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Stílusosan azt mondhatnám, az együttélést, például, az olvasás számottevően javítja, van benne valami, de azért ez bonyolultabb. Az együttélésen az együttéléssel lehetne javítani. Megismerés és türelem -- persze az akar megismerni, az türelmes, aki többé-kevésbé rendben van önmagával. Legyűrni, bedarálni akkor akarom a másikat, ha nem vagyok tisztában, és nem is akarok tisztába jönni magammal, a határaimmal. Ha a saját méltóságomat nem találom, a másét akarom elvenni, letörni, tönkretenni. Innen nézve az együttélés az önismerettel kezdődik, márpedig olvasás nélkül nincs önismeret, és újra elölről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.