Az Olvassunk Együtt híre és hírei az elektronikus és a nyomtatott sajtóban. (A címre kllikelve megtekinthető az adott link.)

Az Olvassunk Együtt útja ezúttal a Miskolcon található Bulgárföldi Általános Iskolába vezetett. Juga Veronika színésznő és Szuper Levente hokikapus olvasott együtt a gyerekekkel, a napot a Barboncás előadása zárta.

A Bulgárföldi Általános és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola épülete oly természetesen illeszkedik mesterségességében már-már naturális környezetéhez, hogy olyan, mintha a földből nőtt volna ki, abból a földből, amelybe a panelmagok vannak gondosan elplántálva. - Az Olvassunk Együtt Miskolcon járt.

Miskolc panel-sziluettje már messziről, 30 kilométerrel a város előtt, feltűnik az autópályán. A szivárvány csak fokozza az összhatást. Konkrétan odatartunk, Diósgyőrbe, azon belül is Bulgárföldre. Miskolc városrésznevekben, és a névadásban alighanem magyar bajnok: Bandzsalgó, Békeszálló telep, Lyukóvölgy, Kék-acél kertek, Kenderföldi Lakótelep, Mexikói-telep, Pocogó, Őzugró, Tatárdomb – csak hogy a környéken maradjunk. Bulgárföld etimológiáján töprengünk a kocsiban.

fotó: Valuska Gábor

Hogyha keresztül hajtunk ezeken az utcákon, az lesz az érzésünk, hogy az idő sajátosan van jelen a házak között. Van is, meg nincs is. Olyan, mint Tiszabő térbeli megközelíthetősége. - Az Olvassunk együtt Tiszabőre látogatott. Riport.

Nehéz eldönteni, hogy Tiszabő a temetőnél kezdődik, vagy inkább ott ér véget.

Fotó: Valuska Gábor

Ahogyan balra kanyarodunk a Fegyverneket Abádszalókkal összekötő alsóbbrendű útról, az első tiszabői keresztutca a Hajcsár utca. Ezen a környéken vannak az egykori tsz elszórt maradványai. Utána érkezünk meg a temetőhöz, amely szemmel láthatóan a település felé kénytelen terjeszkedni, ezt mutatja az a néhány újabb sír, amely a gazzal benőtt keresztek mellett talált magának immáron örök lakhelyet. A fejfákról nehezen lehet leolvasni az információkat, a rossz minőség, a gondozatlanság, és a perzselő napfény eltünteti az egykorvolt életek utolsó nyomait is. Ami közösnek mutatkozik a rövid élethossz. Zömében negyven- és ötvenéves emberek nyugszanak itt.

Április 20-án a Deák Diák Iskolaban elindult az Olvassunk Együtt egész éven át tartó sorozata. A közös játékban és olvasásban Dobó Kata, Kepes András majd a Barboncás Társulat vett részt.

Úgy látszik ez már az idők végezetéig (persze lehet-e vége az időnek?) így marad. Mindig elkések az iskolából. Hiába indultam el látszólag időben (már megint az idő), nem jött a villamos, a másik pedig az orrom előtt ment el, így tehát gyalog indultam el a Népszínház utcán a Köztársaság tér felé. Ezen a tavaszi délelőttön a napsütés a repedezett aszfalton már nyári határozottsággal és verőfénnyel tükröződik. Beszorul a kánikula a háztömbök közé, és szeptember végéig nem is talál ki innét. Hiába az elmúlt évtizedek kopása-változása, valahogyan mándys lesz a környék. Eszembe jut A locsolókocsi egyik része, ahol Bori elmeséli Totyinak, hogy milyen leckét kapott. De át is adom a szót Mándynak, én úgyis éppen sietek a Deák Diák Általános Iskolába. „– Hat szót kaptam. Abból kell megírni az egészet. Totyi még mindig nem értette. – Mit kell megírni, milyen hat szóból, és kinek? – Zsuzsi néninek – mondta Bori. – Hat szóból kell megírni a házi feladatot. Hat szót adott, és abból ki kell találni az egész történetet. – Hat szó. És most, mintha egy vonalas füzetben sétálnának: Bori és Totyi. A lap szélén egy-egy szó: Tér, kánikula, eső, pad, kapualj, utca. – Ebben minden benne van – bólintott Totyi.” Ebben a hat szóban benne van Mándy egész mitológiája, én pedig a mitikus tér egyik konkrét sarkához érek a Köztársaság téren.

fotó: Valuska Gábor

A programsorozat április 25-én mutatkozik be a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, vasárnap délután egytől kettőig a gyermekprogramoknak helyet adó Fogadóban Tóth Krisztina és Lackfi János olvas fel, a házigazda Mészáros Antónia lesz.
 

Tóth Krisztina:
Hála-vátozat

Arany színekben játszó szén szavak,
Babits a fény, Ady a nagy zsarátnok,
boldog-szomorú lidérc leng: ha játsztok,
zümmögi halkan, csak tűzzel szabad,

Nemes, Nagy dolgot! Hány láng sisteregne,
Füst csapna fel, Weöres sziporkatánc,
Kormos Vas bongna, izzana a rács,
mennyi kanyargó seb, mi nem heged be,

s bár igaz lenne majd, hogy Lesz Vigasz-
J. A. szájából érdes volt az élet,
Petri szájából szép volt a pimasz:

bárhogy mozduljak, lángnyelven beszélek,
torkomban hangjukkal, de semmi az,
ha tőlük éghet éneke az énnek.

Lackfi János:
A polc

A polc türelmes állat,
türelmesebb a lónál,
hátára raksz akármit,
edényt, befőttet, szótárt,

ő tűri mind, hogy rá tedd
az össze-vissza holmit,
és arról álmodik csak,
hogy egyszer majd beomlik.

Az árnyék

Nem is eszik cukrosat,
délben mégis oly dagadt,
sem csukamájolajat, 
este mégis magasabb.

Egy kedves kortárs íróm egyszer azt mondta, szerinte az írás a legjobb móka, amiben az embernek egyedül is része lehet. Ezt nem is vitatom el tőle, de szerintem az olvasás se sokban marad el ettől a mulatságtól, már ha jó könyvet olvasunk.

Egy jó könyv egy egész világot nyithat meg az olvasója előtt: van, amelyik a sajátunkhoz ad kulcsot, van amelyik egy másikba repít, amikor éppen arra van szükségünk, hogy álmodozhassunk. Tény, hogy amióta a film és a televízió annyira elterjedt kevesebbet olvasunk, de kár hogy így van. Nem mintha a vizuális médiumokon keresztül nem lehetne értékes élményeket kapni, ezt én, televíziósként különösen nem állítom.

De az olvasás már csak azért is mindig különleges marad, mert két képzelet aktív együttműködése kell hozzá, hogy létrejöhessen az a bizonyos élmény: az íróé és az olvasóé. Tehát igazából azi is mondhatnánk, hogy az olvasás az egyik legjobb móka, amiben két ismeretlen embernek része lehet ...

Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Gyerekként állandóan faltam a könyveket, amióta csak megtanultam olvasni. Éjszakánként, lámpaoltás után a takaró alatt olvastam még órákat - elemlámpával. Az egyik első kedvenc könyvem, amit egyedül olvastam Szabó Magda Tündér Lala című mese-regénye volt. Emlékszem, hogy vigasztalhatatlanul rázott a zokogás, amikor befejeztem, pedig a történet kifejezetten jól végződött. Azért sírtam, mert vége volt a könyvnek és nem akartam elfogadni, hogy nem olvashatom tovább.

Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Annyi jó könyv van a világon, hogy mindig azok közül kerül ki a kedvencem, amit éppen olvasok. Ugyanis én is mindig éppen több könyvet olvasok, mint sokan mások is: általában egy irodalmit, egy munkával kapcsolatosat, egy társadalomtudománnyal kapcsolatosat és ami még éppen a kezembe akad. Olyan könyv is van, amit a kedvesemmel olvasunk együtt, apró adagokban. Most éppen Ludmila Ulickaja Daniel Stein a tolmács című regénye a kedvencem - de már hatalmas kupacban áll az éjjeliszekrényemen az utánpótlás.

Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon
tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Régi közhely, hogy bár sokan sokfélék vagyunk, arra kéne koncentrálnunk, ami közös bennünk és mindjárt jobban megértenénk egymást. Hogy ez mégsem olyan könnyű azt már az a tény is mutatja, hogy ennyit kell beszélnünk erről a témáról. De azt hiszem, hogy a közös tulajdonságokon túl nagyon sokat segíthetnek a közös élmények: és az olvasás ilyen. Ha két ember meg tudja beszélni egymással, hogy mit olvastak, akkor bármiről tudnak beszélgetni.

Hogy miért szeretek olvasni? Úgy gondolom ez is - mint oly sok minden más - a gyerekkorban dől el. Otthonról hozzuk, valahogy megszokjuk és természetes lesz a könyv.

Ma például másfél órán keresztül nézegettem-keresgéltem gyerekkönyveket. Ami miatt az olvasás különleges, az az a képessége-varázsa, hogy minden könyv átvisz minket egy másik világba, hogy aztán az olvasás után visszatérjünk a saját világunkba, de úgy, hogy az a világ már más lesz egy kicsit.
 

Nem emlékszem pontosan, hogy melyik volt a kedvenc könyvem gyerekkoromban, de arra se tudok válaszolni, hogy most éppen mi a kedvencem. Vannak visszatérő olvasmányaim, pszichológiai-filozófiai könyvek. Mikor ezeket újraolvasom, mindig valami más tűnik fel az adott gondolatban, amin aztán én is továbbgondolkodhatok. Regényeket nem szoktam újraolvasni, még hány és hány olyan könyv van előttem, amit nem olvastam!
Az együttéléssel kapcsolatban csakis a párbeszédben hiszek, a személyes találkozás erejében és hitelében. A messziről jött ember azt mond, amit akar. Ha az ember egy másik ember közelébe kerül, akkor a saját emlékei és a saját érzései maradnak meg. Nem mondhat mást. Ezáltal tudunk, tudnánk egymás közelébe kerülni, és boldogabban, egymást segítve létezni egymás mellett, és nem egymás ellenében.

Április 10-én a Millenáris egész napos költészet napi gyerekrendezvényén bemutatkozott az Olvassunk együtt! programja.

A kampány arca, Mészáros Antónia a Millenáris Fogadójában játszó gyerekeket csalogatta egy kis közös olvasásra.

A gyerekcsapat előbb a könyvgyűjtésre kialakított gyüjtővárat rohamozta meg, utána pedig körbeülte a színpad előtti olvasóteret.

Előbb Gyárfás Dorka olvasott fel két olyan mesét, amely a cigány és a nem-cigány gyerekek egymás mellett élésének mindennapjait, a mindennapok nehézségeit és örömeit, egyediségeit és általánosságait elevenítette fel.

Gyárfás Dorka után Tóth Olivér következett, aki egy hegedűről mesélt, méghozzá versben. A meséket hallgató gyerekek mellett a szülők pedig megismerhették az Olvassunk együtt programsorozat főbb jellemzőit, és a további terveket is.

 Innentől ezt a mesét már mi írjuk, mi olvassuk!

Az olvasás az életem része. Szerencsés vagyok, mert a szüleimtől azt láttam, hogy esténként olvasással fejezik be a napot. A férjem az egyik legnagyobb szépirodalmi kiadó főszerkesztője, így első kézből kapom a legfrissebb, legnívósabb irodalmat. Ez is szerencse. És talán az is, hogy megzenésített, kortárs gyerekversekből álló gyerekműsorommal, magam is sokat tehetek azért, hogy a jövő generációjának ne legyen kérdés, hogy szeretnek-e olvasni.

- Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Ha jól emlékszem a Micimackó.

- Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Éppen Vajda Miklós Anyakép, amerikai keretben című könyvét olvasóm, amely a Magvető kiadó gondozásában jelent meg. Nagy kedvencem Anna Gavalda és Ludmilla Ulickaja.

- Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Ezt a kérdést nem lehet egy mondatban megválaszolni. Családon belül, de akár baráti körön belül, sok közös, tartalmas programmal. A közös élmény sokat javíthat a kapcsolatokon.

Nem is tudom, hogy szeretek-e olvasni. Szeretek-e járni, levegőt venni, vizet inni. Már gyerekkoromban zavarba jöttem, ha ezt kérdezték. Zavarba jöttem, hogy a puszta kérdéssel feltételezik, hogy nem, vagyis hogy nem szeretek. Mintha csak azt feltételeznék, nem szeretem az anyámat. Persze, hogy szeretek, hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni. Szeretek-e két lábon állni. Naná. Az ember szeret olvasni, legalább mióta lejött a fáról. Ilyen sarkosan gondoltam.

A miért-re sem egyszerű a nagyon egyszerű válasz. Nem tudom. Leginkább: csak. Persze mondani kell valamit. Azt szoktam mondani, hogy a képzeletnek máig nincs jobb trénere az olvasásnál, márpedig kiképzett, edzésben tartott képzelet nélkül az ember lapos kis csavar lenne a lapos kis világban.

- Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Hét-nyolc éves koromban, ez 1960, azt hiszem, Vernét olvastam, a Vernék közben „vettem át” az olvasást az édesanyámtól, egyszer csak nem volt szükség a segítségére, olyasmi érzés volt, mint amikor járni kezdtem. Persze utána is jó volt fogni a kezüket, apámét, anyámét, és jó volt, ha olvastak nekem. De a Kétévi vakációt már egyedül olvastam.

- Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Most főleg munkához olvasok, „magamtól”, pillanatnyi kedv szerint alig. Ami pillanatnyilag kinyitva hever körülöttem, az a felülmúlhatatlan Swift regény, a Gulliver utazásai, Molière Don Juanja, Mikszáth Gavallérokja, Ingo Schulze regénye az Adam és Evelyn, s még egy csomó minden, folyóirat, újság – mindez akkor, ha eljövök a számítógép mellől, nyolc-tíz óra munka után.

- Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Stílusosan azt mondhatnám, az együttélést, például, az olvasás számottevően javítja, van benne valami, de azért ez bonyolultabb. Az együttélésen az együttéléssel lehetne javítani. Megismerés és türelem -- persze az akar megismerni, az türelmes, aki többé-kevésbé rendben van önmagával. Legyűrni, bedarálni akkor akarom a másikat, ha nem vagyok tisztában, és nem is akarok tisztába jönni magammal, a határaimmal. Ha a saját méltóságomat nem találom, a másét akarom elvenni, letörni, tönkretenni. Innen nézve az együttélés az önismerettel kezdődik, márpedig olvasás nélkül nincs önismeret, és újra elölről.

- Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Janikovszky Éva és Zelk Zoltán volt a kedvencem. Elsős koromban elmehettem egyedül a könyvtárba, ahol összeszedtem az összes Janikovszky könyvet, és annyira kíváncsi voltam a mesékre, hogy nem is indultam el haza, hanem a könyvtárban elkezdtem olvasni. Persze a szüleim nagyon izgultak, utánam jöttek, de nem kaptam ki. Az olvasásos lógást, később is megbocsátották.

- Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Jelenleg Jane Austen-mániám van.

- Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Szerintem fontos az egymás iránti türelem, és a vélemények különbségének elfogadása.

Az olvasás a legnagyobb tudattágító szórakozás.Az ember saját agya által létre hozott világban barangol. Az olvasás által az ember kikapcsolódik, de ehhez nem kell elmagányosódnia.

- Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Gyerekkoromban a Pancsatantra meséit olvastam.

- Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Most Bill Bryson Majdnem Minden Rövid Története című könyvét olvasom.

- Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Az együttélés kulcsa a mások iránti tisztelet és empátia. Ebben minden benne van: hogy az együttélés ne csak tűrhető, hanem hasznos és konstruktív legyen.
 

- Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Akkoriban, ha jól emlékszem, már túl voltam a Benedek Elek és Illyés Gyula gyűjtötte népmeséken és a Lengyel Dénes-féle Magyar mondákon, amelyek az első kedvenceim voltak. Nyolcévesen már egyértelműen indiánfüggő voltam: A Winettou-sorozat vitt mindent (kivéve a harmadik rész, az Old Death, mert az nagyon nem szerettem), meg a többi Karl May regény. Érdekes módon Cooper indiános könyveit kevésbé kedveltem.

- Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Krystof Varga Turulpörkölt című könyvét fejezetem be nemrég. Egyszerre szellemes és megrázó karakterrajzot skiccel fel rólunk magyarokról ebben a könyvben a lengyel/magyar szerző. Érdemes belenézni ebbe a tükörbe, elég furcsa vonásokat fedezhetünk fel az arcunkon. Önirónia hiján senki ne vegye a kezébe, mert vérig fog sértődni. Előtte az egyik Monty Python, Eric Idle amerikai-kanadai turnéjáról szóló útinaplóját olvastam, ami szintén vicces és szórakoztató olvasmány. Nagyon tetszett mostanában Csaplár Vilmos Hitler lánya cmíű regénye is.

- Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Nem vagyok sem szakember, sem látnok. Annyit biztosan tudok, hogy már az óriási lépés lenne, ha el tudnánk fogadni, hogy nem csak egy üdvözítő kultúra, nem csak egy érvényes szellemiség létezhet. Az élet és a kultúra is sokféleségében lehet izgalmas, s ehhez nélkülözhetetlen, hogy nyitottan és érdeklődően közelítsünk a belénk nevelt hagyományoktól eltérő kultúrák, eltérő gondolkodásmódok felé. Ne be- és elzárkózzunk, hanem nyissunk, beszélgessünk, s ne a legegyszerűbb sztereotípiák ismételgetésével meneküljünk az agymunka elől.

Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Ahogy visszaemlékszem, mert már nagyon régen volt, 7-8 éves koromban a kedvenc könyveim : A hetvenhét magyar népmese és a János vitéz voltak.

Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Általában párhuzamosan több könyvet olvasok, mert így azt képzelem, hogy egyszer majd utolérem magam, ami persze egyre reménytelenebb álom. Jelenleg az egyik, egy izgalmas tényirodalom, Huszár Tibor: A pokol malmai, a másik pedig egy szép regény, amit angol eredetiben nagyon élvezek, Toni Morrisontól a Song of Solomon (Salamon-ének).

- Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Ahogy értelmet nyert a betűk, a szavak egymás mellé rendelése, izgalmas történetekké válása, nem lehetett kivenni a kezemből a könyveket.... Visszahúzódó gyerek voltam, szerettem belefeledkezni más életek (amiket persze sokkal érdekesebbnek, és izgalmasabbnak véltem) forgatagába, addig sem kellett a valósággal foglalkozni. A könyv volt a menedék, mindenevő voltam. Persze ma mar más a motiváció, de a szerelem megmaradt. Az első könyvek egyike talán a Nagy Indiánkönyv volt, a maga 3 kilójával.:-)

- Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Most Virginia Woolf-tól a Night and Day-t olvasom, de az éjjeliszekrényemen van meg többek között László Ervin: Világváltása, és Uta Hagentol: Respect for acting.... Ma is sokfélét olvasok, sokszor egyszerre.

- Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Az egymásra figyelés lenne nagyon fontos. Beszélünk ugyan róla, de a tettek sokszor elmaradnak.

- Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

A két Lottira emlékszem és Edmondo de Amicistől a Szív-re.Utóbbit az első utáni nyáron olvastam a Balaton partján.Sírtam rajta.Azóta is vonzódom a fájdalmas olvasmányokhoz.

- Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Ljudmila Uljickaja Médea és gyermekei és Mesék életről, halálról és újjászületésről, melyet Boldizsár Ildikó szerkesztett. Az előbbi könyvre zenésztársam, Dés Andris hívta föl a figyelmemet.Jó, hogy bízhatok zenésztársaim ízlésében minden tekintetben. Én Dragomán György regényét, A fehér királyt ajánlottam neki cserébe. A mesék pont jók olyan esetekre, amikor csak pár percem van, hogy olvassak. Sokszor már majd elájulok este, de jólesik elalvás előtt a mese. Hiába, gyerekkoromban hozzászoktattak a szüleim:)

- Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

A közös együttélés alapjait a családban, mint legkisebb társadalmi egységben sajátítjuk el, innen vezet az út az oktatási intézményekhez. A család intézménye világszerte válságban van. A szülők nevelő szerepét a média és a pedagógusok vették át. Az oktatásban fontos szerepet kellene betöltenie a művészetterápiának, komplex művészeti nevelésnek. A zenei nevelésben szükséges reformokról nem tudok pár szóban nyilatkozni. A másikra nyitott, érzékeny, szabad, önmagukat is becsülő, kreatív, harmonikus emberek nevelése kell legyen a cél. Ebben sokat segíthet a zene, a tánc, a képzőművészet, a színjátszás. Tudomásul kell vennünk, a művészet nem luxuscikk, hanem életmentő lelki táplálék. Nincs pénzben kifejezhető értéke. Fontos saját gyökereink megismerése, csak úgy indulhatunk el más kultúrák felé, ha tudjuk, honnan jövünk. Színvonalas gyermekeknek szóló televíziós műsorokat javaslok.

Hét-nyolc évesen a kedvenc könyvem a Robin Hood volt. Két évente elolvastam.

Most épp az Anna Kareninát olvasom.

Nagy kedvenceim az amerikai modern drámák, Miller, Albee írásai, Shakespeare drámái és a görög drámák. És persze F.G.Lorca!

Illetve Déry Tibor Szerelem című novellája is különösen fontos.

És nem utolsó sorban: Agatha Christie bűnügyi regényei.

És kedvenceim közé taroznak bizonyos verseskötetek is: Petőfi Sándor, József Attila.

Hogy miért szeretek olvasni?

Mert olyankor egy más világba cseppenek, teljesen megszűnik minden. Csak az a történet létezik, amit olvasok, a részesévé válok.

Ma már sok mindent „többször megrágva” adnak a szánkba, hogy már csak le kelljen nyelni… Ez nem sarkall egyéni gondolkodásra. Pedig a gyerekeknél különösen fontos a képzelőerő és a kreativitás fejlődése. Fontosabbnak tartom hogy a gyerekek megismerjenek néhány alap, nevelő célzatú mesét, amik még magukban hordozzák a régi erkölcsöt és normákat, mint a MiniMaxra való naprakészséget.

Én nagyon szeretem a filmeket is, de a könyv más. Ott magunk lehetünk a rendezők, operatőrök, színészek.
 

- Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Hét-nyolc éves koromban valószínűleg a Tesz-vesz város volt a kedvencem, de most hogy így kimondtam a nevét, biztos vagyok benne, még azok a kedves kis macskák is beugrottak, ahogy rendőrként ügyelnek a rendre. Óriási könyv.

- Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Most legtöbbször életrajzi könyveket olvasok: Miles Davis, Chaplin, Marlon Brando - ezek szuper könyvek, de becsúszott közéjük egy kis Egerek és emberek Steinbecktől.

- Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Azt gondolom, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy ugyanúgy magyar a kis, ázsiai kisfiú, aki itt él velünk, mint a nagyapánk, akkor már tettünk lépéseket, afelé hogy jobb országban éljünk. Hogy a fehérek, a zsidók, az arabok, a romák, az ázsiaiak mind-mind magyarok. Itt élünk. Egy kicsi országban. Ami ha széttagolódik arra a sok sok különféle emberre, aki itt jár-kel nap mint nap, akkor csak még kisebb lesz. Megtanulni élni egymással, segíteni egymást - ez a legfontosabb. Minden fél részéről.