Hogy miért szeretek olvasni? Úgy gondolom ez is - mint oly sok minden más - a gyerekkorban dől el. Otthonról hozzuk, valahogy megszokjuk és természetes lesz a könyv.

Ma például másfél órán keresztül nézegettem-keresgéltem gyerekkönyveket. Ami miatt az olvasás különleges, az az a képessége-varázsa, hogy minden könyv átvisz minket egy másik világba, hogy aztán az olvasás után visszatérjünk a saját világunkba, de úgy, hogy az a világ már más lesz egy kicsit.
 

Nem emlékszem pontosan, hogy melyik volt a kedvenc könyvem gyerekkoromban, de arra se tudok válaszolni, hogy most éppen mi a kedvencem. Vannak visszatérő olvasmányaim, pszichológiai-filozófiai könyvek. Mikor ezeket újraolvasom, mindig valami más tűnik fel az adott gondolatban, amin aztán én is továbbgondolkodhatok. Regényeket nem szoktam újraolvasni, még hány és hány olyan könyv van előttem, amit nem olvastam!
Az együttéléssel kapcsolatban csakis a párbeszédben hiszek, a személyes találkozás erejében és hitelében. A messziről jött ember azt mond, amit akar. Ha az ember egy másik ember közelébe kerül, akkor a saját emlékei és a saját érzései maradnak meg. Nem mondhat mást. Ezáltal tudunk, tudnánk egymás közelébe kerülni, és boldogabban, egymást segítve létezni egymás mellett, és nem egymás ellenében.

A bejegyzés trackback címe:

https://olvassunkegyutt.blog.hu/api/trackback/id/tr441928403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.