Az olvasás egyfelől a hobbim, másfelől a munkám. Újságíróként, ha akarnám, sem tehetném meg, hogy nem olvasok el mindent, ami a kezembe kerül. Az újságok persze nálam kötelező irodalomnak számítanak, így előfordul, hogy kényszeredetten veszem kézbe őket. Különösen, ha szinte csak rossz hírek szerepelnek bennük. A szépirodalmi, vagy történelmi tárgyú regények viszont messze repítenek a valóságtól, és velem együtt az idő is repül. Ez a gyönyörű bennük. Ja, és tudom, hogy egy honlapra ezt írni, nem túl ildomos, de én szeretem a könyvek illatát, és szeretek lapozni.

Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Nem emlékszem. A meghatározó gyerekkori könyvélmény G. Szabó Judit Megérjük a pénzünket volt, de azt nyilván nem közvetlenül azután vettem a kezembe, hogy megtanultam olvasni.

Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Most egy pszichológiai könyvet olvasok, amelyet a Németországban élő legjobb barátnőmtől kaptam. A fordítása nagyjából úgy hangzik: szeresd Magad, és akkor mindegy, kivel élsz. Szerencsére nekem nem kell győzködnöm magam, hogy a férjem tökéletes választás, de mivel nem rég végeztem egy coach-képzőn, jól jön a muníció mások segítéséhez.

Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

A közös élmények összekovácsolnak, úgyhogy valószínűleg ennek kellene megteremteni a feltételeit. Nyilván nem tud részt venni az ország egy nagy csapatépítő tréningen, de ha egyre többen lennének, akik legalább el tudnák ezt képzelni, már toleránsabbak lennénk egymással.

A bejegyzés trackback címe:

https://olvassunkegyutt.blog.hu/api/trackback/id/tr212243057

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.