Egy kedves kortárs íróm egyszer azt mondta, szerinte az írás a legjobb móka, amiben az embernek egyedül is része lehet. Ezt nem is vitatom el tőle, de szerintem az olvasás se sokban marad el ettől a mulatságtól, már ha jó könyvet olvasunk.

Egy jó könyv egy egész világot nyithat meg az olvasója előtt: van, amelyik a sajátunkhoz ad kulcsot, van amelyik egy másikba repít, amikor éppen arra van szükségünk, hogy álmodozhassunk. Tény, hogy amióta a film és a televízió annyira elterjedt kevesebbet olvasunk, de kár hogy így van. Nem mintha a vizuális médiumokon keresztül nem lehetne értékes élményeket kapni, ezt én, televíziósként különösen nem állítom.

De az olvasás már csak azért is mindig különleges marad, mert két képzelet aktív együttműködése kell hozzá, hogy létrejöhessen az a bizonyos élmény: az íróé és az olvasóé. Tehát igazából azi is mondhatnánk, hogy az olvasás az egyik legjobb móka, amiben két ismeretlen embernek része lehet ...

Mi volt 7-8 éves korodban a kedvenc könyved?

Gyerekként állandóan faltam a könyveket, amióta csak megtanultam olvasni. Éjszakánként, lámpaoltás után a takaró alatt olvastam még órákat - elemlámpával. Az egyik első kedvenc könyvem, amit egyedül olvastam Szabó Magda Tündér Lala című mese-regénye volt. Emlékszem, hogy vigasztalhatatlanul rázott a zokogás, amikor befejeztem, pedig a történet kifejezetten jól végződött. Azért sírtam, mert vége volt a könyvnek és nem akartam elfogadni, hogy nem olvashatom tovább.

Mit olvasol most, mi az aktuális kedvenced?

Annyi jó könyv van a világon, hogy mindig azok közül kerül ki a kedvencem, amit éppen olvasok. Ugyanis én is mindig éppen több könyvet olvasok, mint sokan mások is: általában egy irodalmit, egy munkával kapcsolatosat, egy társadalomtudománnyal kapcsolatosat és ami még éppen a kezembe akad. Olyan könyv is van, amit a kedvesemmel olvasunk együtt, apró adagokban. Most éppen Ludmila Ulickaja Daniel Stein a tolmács című regénye a kedvencem - de már hatalmas kupacban áll az éjjeliszekrényemen az utánpótlás.

Sokfélék vagyunk és egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan/milyen módon
tudnánk szerinted a közös együttélést javítani?

Régi közhely, hogy bár sokan sokfélék vagyunk, arra kéne koncentrálnunk, ami közös bennünk és mindjárt jobban megértenénk egymást. Hogy ez mégsem olyan könnyű azt már az a tény is mutatja, hogy ennyit kell beszélnünk erről a témáról. De azt hiszem, hogy a közös tulajdonságokon túl nagyon sokat segíthetnek a közös élmények: és az olvasás ilyen. Ha két ember meg tudja beszélni egymással, hogy mit olvastak, akkor bármiről tudnak beszélgetni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.